Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tanfelügyeleti etimológia

2015.09.07

A minősítést már ismerjük és tapasztaljuk, a tanfelügyeleti ellenőrzés azonban csak most indul. Sok mindenben hasonlít a minősítésre, és össze is függ azzal, de külön rendszerről van szó, saját, külön célokkal. A tanfelügyelet tehát nem azért létezik, hogy alapot adjon a minősítéshez, saját, önálló rendeltetése van. Ezért sok tekintetben el is tér a minősítéstől. Mindezen célok és különbségek megértésében sokat segíthet, ha néhány kulcsfogalmat értelmezünk.

Erről szól az alábbi ppt, amelynek első változatát egy továbbképzésen mutattam be. Szakértőknek, intézményvezetőknek és pedagógusoknak egyaránt ajánlom.

tanfelügyeleti etimológia

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

szani46@gmail.com

(Bereczkiné Szabó Anikó, 2015.09.09 22:48)

Kedves Szakál Ferenc Pál!
Sokunkat megnyugtatott a korrekt anyagod a tanfelügyeletre vonatkozóan.
Abban tudsz-e segíteni, hogy a tanítóknak van-e lehetőségük elismertetniük annak előnyeivel együtt (anyagiak) a felsőoktatási intézményben szerzett mesterfokozatukat.
Előre is köszönöm a válaszod!
Üdv.: Anikó

Re: szani46@gmail.com

(Szakál Ferenc Pál, 2015.09.10 07:49)

Kedves Kolléga!
A kérdés nem újkeletű. Olyannyira nem, hogy mindaz amit alább leírok, nem az új előmeneteli rendszer, sőt még csak nem is az Nkt. következménye, hanem mindig is így volt (csak legfeljebb sok helyen most szembesülnek vele, ami sok más problémára is jellemző).
A besorolásnál mindig az adott munkakörhöz előírt legmagasabb végzettséget kell figyelembe venni. A kulcsszó az "előírt". A tanítói munkakörhöz az Nkt. (és korábban a Kt. is) a tanítói végzettséget írja elő (lásd Nkt. 3. melléklet). Ha tehát egy tanítónak emellett van egy mesterfokozatú tanári szakképzettsége is, vagy egy olyasmi szakja, mint pl. a pedagógia vagy az inkluzív nevelés, azt a besoroláskor a munkáltató nem veheti figyelembe, mert a munkakörhöz nem előírt szakképzettség. (Értsd: nem a jóindulatán múlik, nem teheti meg.) Tanár esetében más a helyzet, mert ott az előírt szakképzettség a tantárgynak megfelelő szakos tanári végzettség. Ez megszerezhető alapfokozaton vagy mesterfokozaton (régebben főiskolán vagy egyetemen) is, a munkáltató pedig nem mérlegelhet, a magasabb fokozatot kell figyelembe vennie az illetményalap megállapításánál, akkor is, ha 5-8. évfolyamról van szó. Ha volna mesterfokozaton (egyetemen) megszerzett tanítói szakképzettség, akkor ott is azt kellene figyelembe venni, de nincs.
Fontos tudni, hogy a tanár esetében is csak az adott szakra vonatkozik ez. Ha pl. egy ált. isk-ban foglalkoztatott magyar-töri szakos tanárnak magyarból van mesterfokozata, de töriből nincs, akkor csak a magyarórái arányában vehető figyelembe a magasabb illetményalap. Vagyis ha pl. lenne egy tanító, akinek a tanítói szakja mellé van egy magyar szakos mesterfokozatú tanári oklevele is, akkor nála is csak a magyarórákra jönne szóba a magasabb illetményalap. De ez csak akkor lehetne így, ha előírt (értsd lehetséges) szakképzettség lenne alsóban a tantárgynak megfelelő szakos tanári szakképzettség, ez pedig azt jelentené, hogy akár egy gimnáziumi tanár is taníthatna olvasást... Ami pedig a pedagógia, inkluzív nevelés és hasonló szakokat jelenti, ezek a tanári munkakörre sem előírt szakképzettségek, ami megint logikus, mert vajon melyik tantárgy tanítását tennék lehetővé. (Persze ha van ilyen tantárgy, pl. pedagógia az iskolában, akkor nyilván ez a megfelelő szakképzettség)
Van azért egy lehetőség: Van olyan munkakör is (kollégiumi nevelőtanár), amely bármilyen pedagógus szakképzettséggel betölthető. Ha ilyen munkakörben dolgozik a pedagógus, akkor megint csak nincs mérlegelési lehetősége a munkáltatónak, a legmagasabbat kell figyelembe vennie.
Nem mondom, hogy ez így jó, de ez a helyzet, és ismétlem: nem új dologról van szó, már az Nkt. előtt is így volt, csak sok helyen most derül ki, hogy nem volt megfelelő a besorolás.
Köszönöm, hogy bizalmával megtisztelt.
Üdvözlettel:
Szakál Ferenc Pál