Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az általános elvárások intézményi aktualizálása

2015.09.30

Az általános elvárások, vagy külső elvárások aktualizálása fontos feladat az önértékeléssel kapcsolatban. Nagy munka, de csak egyszer kell megcsinálni, és nagyon is érdemes. Sajnos azonban sok tévhit és szerintem kifejezetten káros jó tanács terjed ezzel kapcsolatban, nem egy sajnos hivatalos továbbképzéseken. Ezekről szól ez a bejegyzés.

Előbb azonban pár gondolat arról, hogy miért jó (vagy legalább is szükséges) ez:

Mellékes, de szerintem fontos hozadéka a munkának, hogy a nevelőtestület kap egy rövid, és a leglényegesebb pontokra rávilágító kivonatot a PP-ról. Időhiány, hanyagság, nagy terjedelem és sok más ok miatt a nevelőtestületek nagy részének fogalma sincs arról, hogy mit is ír a PP, arról meg pláne nincs, hogy hogyan valósul ez meg a hétköznapokban. Persze a java természetes módon megvalósul, de nagy meglepetések lehetnek. Egy ilyen kivonat sokat segíthet a PP megvalósításában, a tudatosabb munkában. Nem árt, ha tudjuk, mit csinálunk és miért, és mondjuk nem azért, mert „benne van a könyvben”. Ez a kivonat pedig lesz mondjuk 15-20 oldal, ami azért jóval kevesebb, mint a teljes PP.

A jogszabályok és a kézikönyv szerint a tanfelügyelet egyik alapvető viszonyítási pontja az intézmény saját pedagógiai programja. [lásd pl. 20/2012 EMMI rendelet 145.§ (1)] Ezért a tanfelügyeleti ellenőrzésnek nyilvánvalóan a PP lesz az egyik legfontosabb dokumentuma. A szakértők egységes szempontok szerint értékelik a pedagógust/vezetőt/intézményt azonban ez nem azt jelenti, hogy egy egységes külső mércének kell megfelelni, hanem azt, hogy ezen egységes szempontokon keresztül közelítik meg a vizsgálandó személyt vagy intézményt. A viszonyítási alap azonban nem az egységes szempont, hanem a saját PP, a saját vezetői program, a saját dokumentumok. Kicsit egyszerűbben: Egységes szempontok szerint vizsgálják, hogy az intézmény és annak pedagógusai megfelelnek-e annak, amit saját magukról állítanak.

Ezek az egységes szempontok a kézikönyvben megjelenő külső elvárások, és hogy ne külső dokumentumhoz, hanem sajáthoz viszonyítsanak, meg kell keresni, hogy a saját dokumentumainkban ezek hogyan jelennek meg. Mindez azért kezdődik el már az önértékelésnél, mert az önértékelés eredményét a tanfelügyelet felhasználja. Ha úgy tetszik, némileg már feldolgozva (és ami nagyon fontos, a saját szánk íze szerint feldolgozva!) adjuk az anyagot a tanfelügyelőknek.

Ezért károsak a következő jónak aligha nevezhető tanácsok:

1. „A külső elvárásoknak megfelelően át kell írni a PP-t, be kell építeni a külső elvárásokat a PP-ba.”

Ha figyelmesen elolvassuk a kézikönyvet, ilyet nem találunk. Teljesen logikátlan (hovatovább szerintem még jogszabályellenes is) lenne. Ugyanis a lényeg az, hogy nem külső, hanem belső elvárásokhoz igazodva vizsgál a tanfelügyelet, így az azt támogató önértékelés is. Igazából a külső elvárás elnevezés nem szerencsés, jobban fedné a valóságot, ha ezeket egységes szempontnak neveznénk.

Azt kell megkeresni, hogy ezekről a szempontokról a mi PP-nk (és bármely más belső szabályzatunk), továbbá vezető esetében a vezetői program mely részletei felelnek meg. Nem kell, hogy mindegyik egyforma súllyal jelenjen meg, mert az intézménynek megvannak a maga sajátosságai, hangsúlyai, és éppen az a fontos, hogy ezekhez, a saját elvárásokhoz mérjük magunkat, és mérjen minket a külső ellenőrzés. Szerintem az se baj, ha némelyik egyáltalán nem jelenik meg, amit persze nem árt, ha meg tudunk indokolni.

És persze ha akarjuk, a külső szempontok szerint módosíthatjuk is a dokumentumainkat, de csak ha akarjuk, nem muszáj. Jó alkalom ez a gyomlálásra is, rengeteg fölösleges dolog van a PP-kben vagy rengeteg olyan dolog, amiről nem is tudjuk hogy került oda, és mit keres ott…

2. „Elég, ha a külső elvárásokat odacsatoljuk a PP végére.”

A fentiek tükrében ez a legnagyobb ostobaság, amit tehetünk. Annyit fog belőle látni a tanfelügyelő, hogy teszünk az egészre, és ami még rosszabb, teszünk a saját PP-nkre is. Innentől kezdve könnyen lehet, hogy tényleg a külső szempontok alapján fognak megítélni, ami nem tudom, kinek lenne jó. Nem beszélve arról, hogy egy ilyen eljárás az önértékelést sem támogatja, és lehet, hogy most nagyon egyszerű, később viszont nehezíti a pedagógusok dolgát.

3. „Ne végezzük el az azonosítást, nem lesz semmi baj, mindössze annyi történik, hogy nem a saját elvárásainkhoz, hanem a külső elvárásokhoz fog viszonyítani a tanfelügyelet.”

És éppen ez a baj! A tanfelügyeletnek nem fog fájni, de nekünk nagyon is. Mert ha elvégezzük az azonosítást, azt fogják rajtunk számon kérni, amit magunkról állítunk, ha nem, akkor azt, amit ki tudja hol, ki tudja ki talált ki teljesen ismeretlenül. Ez különösen a vezető ellenőrzésénél lenne nagy baj, ahol az egyik alapvető viszonyítási pont a saját vezetői program, amit ő maga írt, ami alapján (elvileg) vezető lett.

És mellesleg ezt a feladatot a kézikönyv, sőt jogszabály (20-as rendelet) is előírja, tehát szerintem nincs olyan opció, hogy nem végezzük el.

Végezetül arról, hogy hogyan „kell” ezt a feladatot elvégezni:

A kézikönyv leír egy módot erre, amin sokan kiakadtak, és én sem tartom reálisnak. Ez több lépésben, több tájékoztatással, értekezletekkel a nevelőtestület széles körű bevonásával javasolja elvégezni ezt a feladatot. Ez nagyon szép is volna egy ideális álomvilágban, ahol a nevelőtestület ráér ilyesmivel foglalkozni. És most nem gúnyolódom, megértem a készítők szakmai szempontjait, ez tényleg így volna jó. Csakhogy nem így van, a miérteket pedig itt most nem részletezem.

Viszont ez csak ajánlás, szó sincs „kell”-ről! Úgyhogy az én javaslatom, hogy a feladatot egyvalaki végezze el, olyan személy, aki maga osztja be az idejét (pl. igazgató vagy helyettes) és rá tudja szánni erre 1-2-3 munkanapjának a nagy részét. (Tudom, ezzel most magamra haragítottam sok vezetőt, de nem ma kezdtem a vezetői munkát én sem, és pontosan tudom, hogy a vezetőknek rengeteg dolga van, de tudnak erre időt szakítani, ha akarnak, az „egyszerű” pedagógusok viszont nem.) Utána nyilván ki kell kérni a nevelőtestület, és főleg a munkacsoport véleményét is.

Egyszer nagy feladat, de utána már csak néha át kell nézni, frissíteni kell, és – tapasztalatból mondom – azért egyszer sem olyan kibírhatatlanul nagy munka, sokkal rosszabbak is voltak már.

Erről nem töltök fel mellékletet, mert csak a mi PP-nkről szólót tudnám, de az másnak nemigen segít. Remélem hasznos ez a kis eszmefuttatás, nyilván szubjektív, bármilyen vitára készen állok, hiszen a vélemények nekem is segítenek.

ÚJ!

A feladat az, hogy a külső elvárások belső megfelelőit megkeressük, és nem az, hogy megkeressük a dokumentumokban a külső elvárások teljesülését! Utóbbira különösen a vezető esetében nagy a kísértés, mert ott valóban sokkal inkább szempontokat határoztak meg mint elvárásokat. Próbálom egy példával szemléltetni, mit nem kellene és mit kellene csinálni:

Külső elvárás: "A stratégiai célok eléréséhez szükséges feladat-meghatározások pontosak, érthetőek, a feladatok végrehajthatók."

ROSSZ megoldás: Ha beteszem ide ezeket a feladatmeghatározásokat, jelezve, hogy ez a szempont megvalósult. Nem ez a feladat, ez annak a dolga, aki majd értékel (önértékel vagy külső értékel).

JÓ megoldás: Beteszek ide egy idézetet valamelyik intézményi dokumentumból és/vagy a vezetői programból, bizonyítva, hogy ezt az intézmény is elvárja a vezetőtől és/vagy a vezető is elvárja saját magától. Példa egy vezetői programból: „A belső folyamatokban még jobban a minőségre törekedni, és olyan jövőképet felvázolni, ami megvalósítható célokon nyugszik.”

Ez nem feltétlenül pontosan ugyanaz, mint a külső elvárás, de mutatja azt, hogy ez ennek a vezetőnek az esetében belső elvárás is, ebben a formában, ebben a mélységben jelenik meg. Ezért ehhez viszonyítva döntheti el az önértékelő intézményvezető vagy a külső értékelő, hogy mennyire valósult meg.

Jó példa ez arra is, hogy miért saját érdekünk, hogy a külső elvárások adaptációját elvégezzük.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.